A Síkosító célja a női nemi szervek, így a hüvely és a csikló, valamint az egyes kultúrákban elfogadott anális szex során az ánusz a behatolást megkönnyítő síkosság biztosítása és az együttléttel elérhető öröm fokozása.

3 nagy csoportra oszthatjuk a síkosítókat:

- vízbázisú síkosítók: a legnépszerűbb típusú síkosító, amely jellemzően ionizálatlan vízből, glicerinből és a síkosságért felelős bőrbarát anyagokból áll. A vízbázisú síkosítókra jellemző, hogy vízzel érintkezve oldhatók, könnyen és nyom nélkül lemoshatók. Az egyidejűleg védekezés céljából alkalmazott óvszer anyagának rugalmasságát, szakítószilárdságát, folytonosságát nem befolyásolja/roncsolja. Hátránya, hogy a használat során az idő múlásának következtében a tartalmát képező víz párolog, így a bőrfelszínre felvitt síkosító pótlásra szorul. A párolgást követően a bőrfelszínen maradó anyagok ragadós hatást keltenek. Ezen anyagok vízzel vagy nyállal történő hígításával ismét elérhető a síkosító hatás. Bőrérzékenységben szenvedőknél átmeneti bőrirritáció léphet fel.

- szilikonos síkosítók: A szilikonbázisú síkosító vizet semmilyen formában sem tartalmaz, így a vízbázisú síkosítóval ellentétben ez nem szárad fel, a bőrfelszínén nem szívódik fel, tartósabb síkosságot eredményez. Eltávolítása nehezebb, csak szappan használatával lehetséges. Mivel vízálló, a vizes-párás környezetben folytatott nemi aktus során is tartós eredményt biztosít. Az óvszer és más segédeszközök anyagára veszélyes lehet.

- vegyes bázisú síkosítók: középút - a vízbázisú és a szilikonos síkosító "keveréke", mindkét típus jó és rossz tulajdonságait egyaránt birtokolja, azonban mérsékeltebben.